100 Forinttal a Föld körül

 Jóreggelt a fiatalságnak! Na még pont időben írom ezen sorokat, hiszen 23 perc múlva, szólna a szignál, Falsh! Ismét "korán keltem", hiába...:P Ma sajnos kihagyom a gyűjtést, ugyanis holnap vizsgázom és minden energiatartalákommal a tanulás felé orientálódom, ami ugyan nehéz lesz ha figyelembe vesszük az esti BL-döntő fontosságát is. Szóval ma off-road állapotomban vagyok,nem járom az utcákat, parkokat, jegyzeteim fölött görnyedek szüntelen, és várom a holnapot. Respect Gergőnek, Gerinek na és Petinek, akik elszállásolnak engem nap mint nap a kis albérletükben, mikor is Pesten tartózkodom. Örök hála nektek!
 Ugyhogy a mai nap a lazításé, csupáncsak nagyon kellene tanulnom, hogy átlépjek a "bevezetés India vallásaiba" tanegységem porhadó testén, és hatalmas tudásanyaggal a dzsainizmustól a buddhizmusig éljem tovább kis életemet. Kívánjatok egy kalappal, vagy kettővel, ha többel az sem baj, 6 db vizsga vár még rám! Na meg a soksok aláírás melyre nagyon számítok, ugyhogy csütörtök délutántól ismét Múzeum körút, Feneketlen-tó és emitt-amott megtalálsz! Szép napot! Itt egy kis kép Mozambikról:

 Fáradtan, ám ismét pozitív élményekkel rogytam le a számítógép elé a hosszú hétvégém után. Adminisztrációs problémáim (na meg az ágy marasztalása) miatt, sikerült a mai nap csak délután tevékenykednem. Első utam volt londoni szobatársam videótékájába vezetett, ahol is sikerült többszörösíteni a "név-összeg-aláírás" táblázatomat egy nem 100%-osan szuperáló nyomtató segítségével. Remélem azóta jobban van szegény...:P Ezután irány kedvenc bevásárlóhelyünk ahol körülbelül 3 órán át szomorítottam az éhes-szomjas emberhadat. A hostesshölgyek 6 órási felajánlását még megvártam, majd egy kis szülői kitérő után, nekiindultam a belvárosnak. Dózsamozi rulez, na meg a feketehajú srácnak tengermély tisztelet, kinek sikerült 200 métert futnia a százassal, csak hogy odaadja nekem! Thanks! A kora este egy csendes dunaparti sétával záródott, na meg a 13as buszra várva a város (és akkor most szigorú voltam) legszebb kék szempárjával. Holnap bank, aztán irány a nagyfalu, called Budapest, csütörtökön vizsgázom, addig ott megtalálsz! Figyellek áám! Na jó éjt.

 Nah, ezt is túléltem! Igazság szerint nem is volt mit! Mindenki nagyon rendes volt, abszolút semmi negatívat nem tapasztaltam az embereken. Kora délután sikerült szundítanom a tv előtt egy másfél órát, de belefért, mert anyukám bablevese után újult erővel tudtam belevetni magam a paneldzsungel labirintusába. Mondhatni tök jól éreztem magam az egész délután folyamán, ismerős és kevésbé ismerős arcok, kellemes párperces beszélgetések érdeklődő idegenekkel. Ebből a későbbiekben akár egy szociológiai tanulmányt is lehetne írni, na de az élet se nem a TÁTK felé, sem a PPK küszöbére nem vetett. A roadshow forgatagában sikerült egy igazán tartalmas elmélyült beszélgetést folytatnom egy úriemberrel, aki nyomban őrültnek tartott, hát mikor elregéltem neki, hogy tengerbiológus leszek ha nagy leszek. Taccs! Na jó, ehhez lesz még egy-két szava az állatrendszertan-tanszéknek, a mol-bioszról nem is beszélve...
 Nem mellékesen ma számos kételkedővel is találkoztam, akiket végül sikerült 2 vállra fektetnem meggyőzési technikáimmal és gyanítom, azóta ők is szakadatlanul olvassák blogomat.:) Bedöglött a nyomtatónk, elfogyott a "regisztrációs-papír", avagy dokumentációs-ív, nem tudok újat nyomtatni, ugyanis a haverom(kinek nyomtatója van) sem veszi fel a telefont! HELP!

 Korai kelés(9 óra tájban). Na ez persze relatív mint minden más is, számomra korai volt. Könnyű reggelivel indult a nap, na meg egy polómosással, aztán irány drága egyetlen szülővárosom utcái. Kora nyári hétvége,szombati napja, a szokásos "tömeg". Na itt gyakorlatilag vadászni kell az embereket a paneltömbök árnyékában. Ez mindenképpen hátrány Pesttel szemben. Hamar rá kellett jönnöm, itthon a békés padonülők társasága kevés lesz a "napi betevő" összegyűjtésére, ám még jókor kapcsoltam! Az egyik supermarket parkolójában valamiféle roadshow volt kibontakozóban, nemis tanakodtam sokáig, célba vettem a Békevárosrész első számú bevásárlóparadicsomát. Nem bántam meg. Emberek jöttek-mentek, s szép lassan kerültek is az aláírások a papírra. Ahogy várható is volt, a kis 55000 lelket számláló vasvárosban, ismerősöket is elém sodort az utca pora. Persze mindenki nagy röhögés közepette vette tudomásul őrült ötletemet és biztatott:-Hát hogyne, Jó utat!-
 A délelőtt mégis legkedvesebb eseménye egy idős néni volt, aki az említett supermarket előtt látva s hallva engem, meginvitált a sorsjegyárúsító bodéjához és 2 unokája nevével és Károly Róberttel támogatta meg projektemet. Kedves aranyos volt és ugyanakkor nagyon pozitív, hogy főleg a fiatalok körében üdvözölt ötlet, az idősebb korosztály nem egy nem kettő tagjára is mondhatni nagy hatással van! Jó volt járni kis, koszos, betontömbös sokak által(s megmondom őszintén, néha általam is) szidott szülővárosom utcáit, befordulni a rég nem látott sarkokon, elmenni a gyerekkor régi falai mellett., s látni az emberek fura kacsintós mosolyát:" Wazze, mekkora őrült vagy te!" Háát hiába ez az otthonom. Cheers Dunaújváros!

 Sajnos egyetemi elfoglaltságaim miatt csütörtökön nem nagyon tudtam foglalatoskodni a projekttel. Az ELTE-n persze bombariadó volt, kiürítettek mindent s mindenkit, borult az egész napi terv úgy ahogy volt.
 Ha már egyetem és ELTE, egy kis info magamról. Kőkeményen taposom a 21. életévemet. Biológus szakos hallgatónak érzem magam az ELTE kötelékében, ahol harmadévesnek szoktak csúfolni. Ez a gúnynév kicsit sántít, ugyanis sikerült halasztanom egy teljes szemeszter a múlt félévben. Az ok: kint éltem Londonban. Még 2007 kora nyarán a sikerektől mentes vizsgaidőszak közepén döntöttem el, felhagyok minden reménnyel, újakba kapaszkodom és megyek egy volt osztálytársam után a messzi ködös Albionba. Ez júniusban meg is történt, ahol egy gyönyörű 8 hónapot töltöttem el. Ez idő alatt sikerült eljutnom Indiába, ami gyakorlatilag az egész utazás-mánia kezdő lökését adta meg... Most március-április gerincén a megmaradt angol pénzecskémből kiruccantam megnézni a Szingapúr-Malajzia-Thaiföld tengelyt, természetesen ezt sem bántam meg sőt! Talán itt dőlt le bennem végérvényesen a nagy exisztenciaépítés bálványa, és határozott igennel kezdtem formálni a világkörüli út tervét. A két nagy kirándulás abszolút low budgetes packpackers túra volt, egyedül voltam a hátizsákom társaságában, luxustól és fényűzéstől mentesen.
 Ma hazajöttem Dunaújvárosba. A hétvégémet itt fogom tölteni és megnézni mennyira más a dunaújvárosi életközösség, mint a Károlyi-kert közönsége...

Sziasztok. Tegnap feküdtem a kis dohány utcai albérletemben, a megszokott  díványon és egyszercsak lakótársamat lefagyasztva, közöltem vele: "Körbeutazom a Földet 100 forintok gyűjtéséből." Na ez persze nem akkor, úgy spontán fogalmazódott meg bennem. A gondolat már jó ideje ért, érik bennem. De a kivitelezés.... Na az az ami oly hirtelen jött. Az éjszaka ami ezután következett sem volt túl egyszerű. Járt, zakatolt az agyam össze-vissza, hogyan miként, mégis merre. Egyáltalán! Hogy fogjak hozzá? Reggel, mikor is végre sikerült elaludnom, határoztam el, ma inkább kihagyjuk a nehéz egyetemi agytágítást és elkezdjük a projektet. Kellene valami póló... A Kálvin téri szolgáltatóházban találtam rá a tehetséges kivitelezőkre, akik se perc alatt létrehozták egyetlen társamat a gyűjtés idejére. Egyuttal ők voltak az első hozzájárulók utam megvaloósításához! Ezúton is köszönöm Nekik! A póló tehát kész, indulhat a móka. Jah, gondoltam, de kellene valami határozott, ám mégis szeretni való fellépés, amivel könnyű szívvel oda tudok menni emberekhez és elmondani nekik a történetemet. Na az semmi más nem lesz (a későbbiekben sem) minthogy azt mondom amit akarok, fogok csinálni, véghezvinni a saját egyéni kis stílusomban. Talán megnyerőbben tudom reprezentálni mint a Blaha őslakosai a metrobejáratnál.
 Most szerdán útnak is indultam egy kis ízelítőt meríteni Budapest jóindulatúságából. Ez a kis kirándulás 45 percet vett igénybe, és meglepően tapasztaltam, hogy az emberek igen is nyitottak az érdekes dolgok felé! A háromnegyed óra alatt nem kevesebb mint 2300 ft-ot sikerült összegyűjtenem a Károlyi-kert fiatalsága és kevésbé fiatalsága által! Minden kezdet nehéz..., vagy könnyű!?