Sajnos egyetemi elfoglaltságaim miatt csütörtökön nem nagyon tudtam foglalatoskodni a projekttel. Az ELTE-n persze bombariadó volt, kiürítettek mindent s mindenkit, borult az egész napi terv úgy ahogy volt.
 Ha már egyetem és ELTE, egy kis info magamról. Kőkeményen taposom a 21. életévemet. Biológus szakos hallgatónak érzem magam az ELTE kötelékében, ahol harmadévesnek szoktak csúfolni. Ez a gúnynév kicsit sántít, ugyanis sikerült halasztanom egy teljes szemeszter a múlt félévben. Az ok: kint éltem Londonban. Még 2007 kora nyarán a sikerektől mentes vizsgaidőszak közepén döntöttem el, felhagyok minden reménnyel, újakba kapaszkodom és megyek egy volt osztálytársam után a messzi ködös Albionba. Ez júniusban meg is történt, ahol egy gyönyörű 8 hónapot töltöttem el. Ez idő alatt sikerült eljutnom Indiába, ami gyakorlatilag az egész utazás-mánia kezdő lökését adta meg... Most március-április gerincén a megmaradt angol pénzecskémből kiruccantam megnézni a Szingapúr-Malajzia-Thaiföld tengelyt, természetesen ezt sem bántam meg sőt! Talán itt dőlt le bennem végérvényesen a nagy exisztenciaépítés bálványa, és határozott igennel kezdtem formálni a világkörüli út tervét. A két nagy kirándulás abszolút low budgetes packpackers túra volt, egyedül voltam a hátizsákom társaságában, luxustól és fényűzéstől mentesen.
 Ma hazajöttem Dunaújvárosba. A hétvégémet itt fogom tölteni és megnézni mennyira más a dunaújvárosi életközösség, mint a Károlyi-kert közönsége...