100 Forinttal a Föld körül

 ...00:05 helyi idő szerint még a gépen toporzékoltunk lejutásra várva a 40 fokos qatari éjszakában úgy, hogy a szingapúri csatlakozás hivatalosan 00:15-kor lett volna. Persze a londoni ép késéséről az ottaniak is tudtak. Egy angol asszonysággal, ki-ki saját kezét tördelve, próbáltunk előrefurakodni a first class kényelmes padsorai közt, ordibálva vagy ájem in hörri! Háát igencsak abban voltunk. Aztán kijutottunk a dohai reptér termináljába, ahol persze nem találtuk a megfelelő kaput, ugyanis nem volt szingapúri gép!!! Meglesve a beszállókártyán lévő járatszámot kerestük tovább az információs táblán gépünket, de a megfelelő szám alatt egy jakartai járat szerepelt. Na hát próba szerencse odarohantunk a 8as kapuhoz és láss csodát, kiderült, hogy jó helyen járunk. A végállomás tényleg az indonéz főváros volt egy kis szingapúri stop-overrel. A helyi kisegítőszemélyzet már csak ránk várt, úgyhogy utánunk záródott is a kapu és vittek minket a gépre. Gyors helykeresgélés után már csak valahol Malajzia partjainál ébredtem fel hallva a "fasten your seatbelt" szignált, s elkezdtem gyönyörködni a Dél-kínai tenger csodálatos szigetvilágában. Ekkor tájt kezdték kiosztani a kis emigration kártyákat, ahol személyes adatok kitöltése mellett számos figyelmesztetést kellett elolvasnunk. Szingapúrba tilos rágó bevitele!!!! Nem tévedés! Nekem persze mégis skerült. Egy már a számban volt a többi meg a farzsebben figyelt halkan. A híres Changi reptér. Nos igen aki látott már reptéren esőerdőt biztos nem csodálkozott volna azon a látványon ami akkor engem fogadott. Gyakorlatilag sikerült a derék szigetlakóknak egy dzsungelt-mit egyet,78at!-betelepíteniük a reptérre. Megkapva a csomagomat, pecsétet, kis cukorkát, biztos léptekkel rohamoztam meg az alagsorban található metroalkalmatosságot, ami a városba vitt engem. A reptér után megkaptam a 2. dózist az ázsiai tigrisállam luxuskörülményeiből. Polír tisztaság, csúcsmoderne technika, nem kék metro asszem. Egy jó 20 perces döcögés után étük el az Aljunied stationt, ami mellett kellett lennie az általam kinézett hostelnek. Sikeresen megtaláltam, lepakoltam, becsekkoltam és rövid barátságot kötöttem a kedves német testvérpárral, (nnen is puszi Annikának:P), na meg a jóarc svéd gyerekkel aki Cambodiás válogatott mezben jött haza éjszaka hót' bebaszva!:D Szinte aklimatizálódva a 120%os páratartalomhoz 30 kilométerre az Egyenlítőtől, gondoltam nyakamba veszem a csöpséget és megnézem mit tartogat a számomra. Szingapúr egy 7 milliós népkavalkád. Kínaiak, malájok, indiaiak lakják főleg. Találunkfehér kisebbséget, de őket javarészt az európai-ausztrál bizniszbácsik alkotják. Szingapúr sajnos az idő szűke miatt nem tudott annyira letaglózni mint például KL, de mindenképpen egy érdekes, első ázsiai élménynek ideális város. Keveréket kaphatunk egy európai metropolisz és egy délkelet-ázsiai nagyváros életéből. Megtaláljuk Little Indiát, Chinatownt, s ami érdekessé teszi Szingapúrt, rögtön a 200 méteres felhőkarcolók árnyékában. Nyomorral szinte nem lehet találkozni. Tuningolt 10milliós autókkal száguldozó tinédzserek, kutyaszarmentes luxuspanelházak, rendezett parkok. Gyakorlatilag el lehet tölteni egy napot úgy ebben a városban, hogy az ember nem érzi azt, Ázsiában van. Bár ezt szinte felesleges lenne, kivitelezni, ugyanis a lényeget, az eszenciát ne a toronyépületek között keressük. Én magamhoz hűen itt is eltévedtem, persze direkt. legjobb módja ennek felülni egy teljesen nonfiguratív buszjáratra, elmenni vele valahova, aztán hazakeveredni. Így tettem itt is. Útközben pedig kaptam egy kiadós szingapúri életérzésegyveleget. Mivel csak egy rövid látogatást terveztem, másnap kora reggel a vasútállomásra vezetett utam, ahol jegyet váltottam a "Kuala Lumpur ekszpresszre". Helyesírni nem tudnak:D, de 2 plazma tv-t plussz 2 simát azért berittyentettek a vonatba! Jah, mindezt kocsinként! MÁV rulez! folyt. köv....