3240, azaz, igen jól hallod: 3240 ft-ért vásárolt repülőjegyemmel a kezembe legeltettem szememet az Air Asia egzotikus csodáin(értsd stewardeseken). Egy körülbelül 1 órás rövidke út várt rám a Kuala Terengganu város melletti repülőtérre. Innen volt hivatott megközelíteni a szegény túrista azt a mesebeli iszlám halászfalut, ahonnan a csónakszolgálat zajlik Malajzia egyik legnyönyörűbb szigeteire(2 van belőle!), a Perhentian Islandra. Persze annyira azért ne siessünk még a reptérről. Leszállás után megszámoltam hányan is utaztunk szerencsétlen, vadiúj A320on és mosolyogva konstatáltam, hogy a létszám alig haladta meg a 15 főt. 16an voltunk. a 180 fős gépen. Ekkor kicsit elgondolkodtam, hogy Ázsia, s lassan a világ vezető fapados légitársaságának hogy a fenébe éri meg üzemeltetni pl. ezen járatát... legyen ez az ő bajuk. Jah és csak egy kis intermezzo. állítólag rövidesen Prágából és Londonból fog Kuala Lumpurba menetrendszerinti Air Asia járat indulni, oda-vissza 90ezer Ft-ért. A 15 utastársamból 2 tűnt turistának, akik közül az egyikkel a csomagjainkra várva szóba is elegyedtem... Ő Tom
, a belga, azon belül is flamand srác, ki 30 fele kukucskál és az elmúlt 3 évet szülőföldjétől távol töltötte. Fogalmazzunk úgy 3 éve utazgat főleg Ázsiában, néha elruccan Ausztráliába vagy még messzebb... 2 percen belül kiderült, úticélunk azonos, ő is a "megálló szigeteknek" nevezett paradicsomi hely felé tart. Gyors információszerzés, hogyan, miként is juthatunk el oda, majd végül a taxi mellett döntünk. 2en ugye feleannyi---->jól jártunk. 2 órás döcögés a 10 éves Toyotával és az angolul nem nagyon beszélő taxisofőrrel, majd megérkezés Merang halászfaluba,ahonnan indul ugye a csónakunk. Hát NEM! Vagyis nem ma, mert az utolsó járat sajnos 10 perce kifutott a dokkból és ezt sajnos lekéstük, ott kell éjszakáznunk. Tom sem 4 napos tapasztalattal rendelkezik, egyből visszautasítja a helyi erő 1000 ringgites szállásajánlatát és az LP-jében szereplő jóval olcsóbb hostel felől érdeklődik. Végül megvesszük másnapra a jegyet a "kompunkra" és betérünk aznapi szálláshelyünkre. A falu kb. 2-3000 lelket számláló település 95%ban muzulmánok lakják. Azt a szót hogy sör, maximum a hajók körül kergetőző sirályok hallották egy-egy részeg thai vagy japán hajóstól. Mi mégsem mondunk le a napi betevőről, egy kis keresgélés után rábukkanunk egy kínai üzletecskére, ahol a pult alól igen borsos áron, de sikerül üdítő nedüt szereznünk. Ezt még megspékeljük egy kítűnő helyi vacsorával, ami tengeri herkenytűkből és rizsből áll, majd lassan nyugovóra térünk, holnap korán van az indulás.
6-kor csörög a telefon ébresztője, 2 óra alvás és 57 szúnyogcsípés kíséretében, kettő darab zombira hasonlítő egyén tápászkodik fel és csomagol össze indulásra készen. Még a reggeli kávéspecialitás(nagggggyon édes, sűrű fekete), majd tötymörögve egy svéd srác és egy spanyol csaj társaságában közelítjük meg a kikötőt. Egy nagyjából 8 fő befogadására kalibrált, nevezzük motorhalászcsónaknak, a szállító eszközünk. Megjegyzem semmi gond nem volt vele a nagyjábol 1 órás út során. Mondjuk úgy, lélegzetelállító 1 órás útban volt részünk: 
Kelet felé, egyenesen a napfelkeltébe hajózva gyönyőrű látvány tárult a nemzetközi kis csoport szeme elé, Kedélyesen elcsevegtünk, ki mit csinál, merre megy, honnan jött és milyen fogkrémet használ (ne vegyetek fluoridosat!!!). 50 perc útán kezdett feltünedezni a horizonton a két sziget, melyek közül mi a kisebb, Kecil nevezetűre fogunk érkezni. A szomszédja inkább gazdagabb, utazási irodák által jövő vendégeknek, míg a mil szigetünk kimondottan hátizsákos utazóknak való. Egyre-egyre közeledtünk a part felé és én gyakorlatilag lélegzetemet visszafolytva kezdtem nem elhinni, hova is fogok kilépni perceken belül.... folyt köv.
