100 Forinttal a Föld körül

 Tengermély köszönet Herr Milán kitűnő munkájának és támogatásának, midőn is új pólóm pompájában fogtok díszelegve látni az utcán. A kivitelezőt már megtaláltam, nincs más hátra mint höhh:), kivitelezni, azaz anyagra dobni a cuccost. Ez remélem a héten meg is fog történni.
 A  kapcsolatépítés továbbra is folyik, és örömmel számolhatok be, hogy (bár még pontos időpont nincsen) a közeljövőben Szegeden fogom tiszteletemet tenni az indiai előadás keretében. Ezúton szeretném megköszönni Timinek az áldásos munkáját, amit ez ügyben tett. Hopp hopp, nem is mondtam! Sikeresen új albérletet vettünk a birtokunkba egyetlen húgommal s immáron váll vállt vetve haladunk tova felsőoktatási intézményeink által elénk vetett akadályoktól hemzsegő rögös utunkon. Na ezen még én is szarrá röhögtem magam. Na de itt a pólóterv, ebben keressetek ezentúl. Meg megyek Pécsre is meg Egerbe meg Makóra is kéne!!! Persze előadni, de Dunaújvárosban is rövidesen viszontláthat az Ázsia-kedvelő közönség.

Erőfeszítéseimnek meg lett a gyümölcse és pár napja sikeres találkozóra került sor az RTL KLUB kiváló riporterével Jász Zoltánnal. Róla tudni kell, hogy nagy utazónak számít, szintén széles kukucskálónyílással tekint a világra és rendkívül szimpatikus ember!Ő volt tehát történetem meghallgatásának szenvedő alanya é s rögtön az első körben tisztáztuk is a kisebb félreértést, miszerint is nem caklipakli 100 Forinttal fogok nekivágni az útnak. A tv-ben még ha egyelőre nem is fog képernyőre kerülni a projekt, egyelőre legalábbis, háttéranyagok és a management:D hiánya miatt, szerény személyem látható lesz majd valamikor a fentebb említett csatorna logója alatt valamikor október fertájában. Rébuszban szedett soraim nem véletlenek, amint mondhatok többet, FOGOK! hehe. Na de vissza a lényeghez: Zoltán rengeteg információval, kontakttal, e-mail címmel névvel látott el engem, amit megpróbálok majd maximálisan kihasználni, és ezáltal meg is köszönni! a pénz ügyében is pozitív visszajelzéseket kaptam, lehet nem is kell olyan volumenü összegre gondolnom, mint tettem azt a kezdetektől. Lehetséges lenne sokkal kevesebb alapból kigazdálkodni egy Föld körüli utat??!! Ki fog derülni azt hiszem.

Egy valami egészen biztos. Jövő augusztusában nekivágok a dolognak, lesz ami lesz, mert eldöntöttem és egyre-egyre nagyobb késztetést érzek irányába. Addig meg nézem ahogy a víz folyikfolyikfolyikfolyik

 A Perhentian-szigetek immáron fizikailag is a lábaim előtt hevertek a Dél-kínai-tenger 33 fokos habjaira támaszkodva. Tommal, a belga vándorral gyors szálláskutatásba kezdtünk a fövenyen.  Itt sorjában várták a túristákat a backpackerses challetek, kunyhók, bungalowk. Szerencsére nem is kellett sokat bolyonganunk, egy ágyi poloskáktól széjjelcsípett francia arc gyorsan megmutatta a helyes utat és a Matahari chalettől elvezérelve útbaigazított minket. A recepciónál már egy 6 fős svéd csajbanda írogatta alá a becheckkoláshoz szükséges aláírandót és kölcsönösen mosolyogva nyugtáztuk, nem lesz messze egymástól a szálláshelyünk. Az a "lakosztály" amit sikerült kivennünk nem több mint 20 ringgitbe fájt! Ez gyakorlatilag annyit jelent, fejenként majdhogynem 550 forintot fizettünk egy éjszakáért. Hát hajrá Corfu, Alanya, Costa Brava és hasonló. Persze van aki szereti kényelmesen eltölteni azt az egy hetet valami 3 csillagos medencés akármiben ki sem lépve a szállodából... én inkább 1 hónapot választottam Malajziában ugyanannyi pénzért. Persze meg lehet kövezni, de én azt mondom, akinek számít a pénz sokkal jobban teszi ha skippeli az utazási irodák mindenféle akciós ajánlatait és a saját kezébe veszi a nyaralás megszervezését. Tanács 1. Nah, eltávolodva a kis intermezzótól, gyors berendzkedés után el kezdtünk barátkozni a helyi hüllőkkel akik szép méteresek voltak és szomorkásan flangáltak az agyonszokott trópusi paradicsomukban. Kb fél órát bírtam még, mennem kellett a vízbe. Fel  a búvármaszk+légzőcső és irány a korallszirt. Nah, sok összehasonlítási alapom nem volt akkor még (Adria noh meg Tunézia, India) de hát "anyáááááááád"!:D Mint jó multkoron Gundel Takács Gábor kolléga mondta nekem egy elcsépelt adásban: "...gyakorlatilag beledugod a vízbe a fejed és már búvárkodva vagy!" Nos, ez így volt igen. Nem bonyolódom rendszertani jellemzésekbe, legyen elég annyi hogy sok-sok színes halacska, korallfaj, s teknős tette tiszteletét 5-10 méterre a parttól. Persze itt sem volt ingyé' a látvány. Rengeteg -szerintem korallivadék meg jellyfish aka. medúza- keserítette meg a sznorkerlinges enyén életét. Szerencsémre Tom megajándékozott valami szörfös ruhával és ezt viselve nem csak a kellemetlen csípésektől, de a napsugaraktól is védve voltam (részben) mialatt merülgettem.

 Lakótársam sajnos nem érezte túl jól magát, ezért egyedül indultam déltájban ebéd után kutatni. Ez a kutatás kb 68 másodpercig tartott, mivelhogy a challett szomszédságában illatos füstjelekre lettem figyelmes, noh meg a 30 fős étkező fiatal sereget sem volt nehéz nemészrevenni. Tömve volt a hely, egy rasta srác mégis meginvitált az asztalához. Ő már emésztve a táplálékot olvasgatott, pöfékelt nyugodalmason a verandán. Én meg berendeltem amit megkövetelta haza, jófajta királyrákos nasi goreng(sült rizs), meg egy ice milo aztán csicsi!:p árakba nem bonyolódom. Felesleges... Ezután nyakamba vettem a sziget fövenyét és rövid levezető túrára indultam, majd pihi a bungalowban. Ekkor ismerkedtem meg 2 új haverunkkal a manchesteri őrültekkel... folyt. köv.

  ...megint bezajdult az élet. Mondtam vízhólyagos lábbal, új cipőmmel miután hazaérkeztem tegnap este Pestről. Új egyetembe is vágtam bizony a fejszémet, ami nálunk a ZSKF nevet viseli, s nemzetközi tanulmányokat fognak oktatni nekem levelezős megoldásban. Hát unatkoztam...HAHA. E mellett persze zajlik még kicsiny életem folyójának jege, munkaügyben is előrelépés várható:Hétfőn már munkaszerződést írok alá--->Éljen, éljen! Nemsokára ahogy majd időm engedi elkezdem az "országjáró" túrámat, aminek első állomásai Eger, Makó és esetlegesen Kiskunhalas lenne. Ahol az Indiáról szóló előadást hallgathatná a nagyérdemű, itthon(értsd Dunaújváros) pedig a maláj-thai tengely forogna képekkel illusztrálva kicsiny városunk középiskoláiban.

 Elkezdtem edzeni is! Persze izmosabb nem lettem tőle, ugyanis itt a stoppolást kell érteni mint sportág, a wörkáut intenzitása pedig egy Dunaújváros-Kiskunhalas távnak felelt meg. Hiába, unatkoztam kedden, kiálltam a 6-osra. Látlak, ne nevess!:D Megjegyzem egyszerre indultam a szegedi busszal és 14 percet vertem rá, pedig én 3 járművel is utaztam. Stoppolni jó. Márcsak azért is mert e cirka 100 perc alatt 3 teljesen különböző de a maguk nevében egyedülálló személyiséggel hozott össze a sors, akinek ezuttal is köszönöm, hogy van! vagy nincs... Majd jövök, most macskaetetés! Vízhólyagos lábbal....

 3240, azaz, igen jól hallod: 3240 ft-ért vásárolt repülőjegyemmel a kezembe legeltettem szememet az Air Asia egzotikus csodáin(értsd stewardeseken). Egy körülbelül 1 órás rövidke út várt rám a Kuala Terengganu város melletti repülőtérre. Innen volt hivatott megközelíteni a szegény túrista azt a mesebeli iszlám halászfalut, ahonnan a csónakszolgálat zajlik Malajzia egyik legnyönyörűbb szigeteire(2 van belőle!), a Perhentian Islandra. Persze annyira azért ne siessünk még a reptérről. Leszállás után megszámoltam hányan is utaztunk szerencsétlen, vadiúj A320on és mosolyogva konstatáltam, hogy a létszám alig haladta meg a 15 főt. 16an voltunk. a 180 fős gépen. Ekkor kicsit elgondolkodtam, hogy Ázsia, s lassan a világ vezető fapados légitársaságának hogy a fenébe éri meg üzemeltetni pl. ezen járatát... legyen ez az ő bajuk. Jah és csak egy kis intermezzo. állítólag rövidesen Prágából és Londonból fog Kuala Lumpurba menetrendszerinti Air Asia járat indulni, oda-vissza 90ezer Ft-ért. A 15 utastársamból 2 tűnt turistának, akik közül az egyikkel a csomagjainkra várva szóba is elegyedtem... Ő Tom, a belga, azon belül is flamand srác, ki 30 fele kukucskál és az elmúlt 3 évet szülőföldjétől távol töltötte. Fogalmazzunk úgy 3 éve utazgat főleg Ázsiában, néha elruccan Ausztráliába vagy még messzebb... 2 percen belül kiderült, úticélunk azonos, ő is a "megálló szigeteknek" nevezett paradicsomi hely felé tart. Gyors információszerzés, hogyan, miként is juthatunk el oda, majd végül a taxi mellett döntünk. 2en ugye feleannyi---->jól jártunk. 2 órás döcögés a 10 éves Toyotával és az angolul nem nagyon beszélő taxisofőrrel, majd megérkezés Merang halászfaluba,ahonnan indul ugye a csónakunk. Hát NEM! Vagyis nem ma, mert az utolsó járat sajnos 10 perce kifutott a dokkból és ezt sajnos lekéstük, ott kell éjszakáznunk. Tom sem 4 napos tapasztalattal rendelkezik, egyből visszautasítja a helyi erő 1000 ringgites szállásajánlatát és az LP-jében szereplő jóval olcsóbb hostel felől érdeklődik. Végül megvesszük másnapra a jegyet a "kompunkra" és betérünk aznapi szálláshelyünkre. A falu kb. 2-3000 lelket számláló település 95%ban muzulmánok lakják. Azt a szót hogy sör, maximum a hajók körül kergetőző sirályok hallották egy-egy részeg thai vagy japán hajóstól. Mi mégsem mondunk le a napi betevőről, egy kis keresgélés után rábukkanunk egy kínai üzletecskére, ahol a pult alól igen borsos áron, de sikerül üdítő nedüt szereznünk. Ezt még megspékeljük egy kítűnő helyi vacsorával, ami tengeri herkenytűkből és rizsből áll, majd lassan nyugovóra térünk, holnap korán van az indulás.

 6-kor csörög a telefon ébresztője, 2 óra alvás és 57 szúnyogcsípés kíséretében, kettő darab zombira hasonlítő egyén tápászkodik fel és csomagol össze indulásra készen. Még a reggeli kávéspecialitás(nagggggyon édes, sűrű fekete), majd tötymörögve egy svéd srác és egy spanyol csaj társaságában közelítjük meg a kikötőt. Egy nagyjából 8 fő befogadására kalibrált, nevezzük motorhalászcsónaknak, a szállító eszközünk. Megjegyzem semmi gond nem volt vele a nagyjábol 1 órás út során. Mondjuk úgy, lélegzetelállító 1 órás útban volt részünk: Kelet felé, egyenesen a napfelkeltébe hajózva gyönyőrű látvány tárult a nemzetközi kis csoport szeme elé, Kedélyesen elcsevegtünk, ki mit csinál, merre megy, honnan jött és milyen fogkrémet használ (ne vegyetek fluoridosat!!!). 50 perc útán kezdett feltünedezni a horizonton a két sziget, melyek közül mi a kisebb, Kecil nevezetűre fogunk érkezni. A szomszédja inkább gazdagabb, utazási irodák által jövő vendégeknek, míg a mil szigetünk kimondottan hátizsákos utazóknak való. Egyre-egyre közeledtünk a part felé és én gyakorlatilag lélegzetemet visszafolytva kezdtem nem elhinni, hova is fogok kilépni perceken belül.... folyt köv.

 Re. Ismét a porondon találom magamat és szakadó fejfájás közepette tudatosul bennem, mit is csinálok. Köröskörbe fogom utazni a Földet! "Ember tervez, !Isten! végez." -tartja egy hülye közmondás. Nos az ember mindenképp tervez, aztána  dolgok megmáshogy alakulnak. Így történt velem anyár eddigi része is. A 100 forintok persze gyűlnek, az emberek még mindig jófejek és tele vannak kíváncsi pozitívummal, ragadják nyakon őrült ötletemet és támogatják szüntelen. Sok víz lefolyt már a Níluson is, túl vagyok nyári szép pillanatokon, fergeteges házibulin, ahol nem tudom kifejezni eléggé hálámat Ákosnak és a lányoknak akik se perc alatt dobták össze az aláírás fejpénzét!:P Belekékültünk a Balatonba is, ahol életembe sikerült először összeszednem egy náthát a júliusi kánikulában.

 Életem is gyökeres fordulatokat kíván tenni a tengelye körül, bár ez mint oly sok más képlékeny, szóval egyelőre csak megpedzegettem. Szeptembertől majd tudósítok is!:D

 Csütörtökön nagy nap lesz, no meg pénteken is. Média ismét; lerágott csont... mindenesetre nagyon bízom egy határozott ugrásban, melynek végén egy tejjel-mézzel folyó kánaánban fogom úszi látni projektemet. Persze pssszt ez titok, meg még én sem tudom mi fog belőle kisülni. De addig is tűkön ülök. Hát helló ismét, be back soon.

 Vége!!! Megtettük mit megkövetelt a haza, és aktív részeseként a "sound"-nak, végigpörögtünk 4 napot! Holnap az EFOTT veszi kezdetét, amin szintén fel-feltünögetek. Nagy reményekkel utaztam le még csütörtök hajnalban drága kis tengerünkhöz, hogy majd ott menyi fiatal és lehetőség lesz! Ezek nem is hiányoztak, sokkalta inkább az energia belőlem. Szégyen nem szégyen, nem sikerült túlzottan sokat foglalkoznom a gyűjtéssel, ez a 4 nap a megérdemelt:P szórakozásé volt. Természetesen így is akadtak kik hozzájárultak utam megvalósításához és kezembe nyomkodták a fémgurigát! Nekik tengermély tisztelet és Ákos, máskor ne igyál a hotdog előtt!:D

 Remélem az EFOTT más tál tészta lesz. Ide nem is bulizni, inkább körbenézni és ha minden erő engedi gyűjteni megyek. Remélem lennt találkozunk és rövidesen már az új pólómban fogsz látni.....

 Mikor az ember eljut egy világszenzáció, egy nagy turistalátványossághoz, két dolog történhet vele: 1.: vagy amint meglátja egyből kiábrándul belőle, hogy fúh hát a képen jobb és nagyobb is, meg minek jöttem én ide, vagy 2.: teljesen magával rántja az embert és csak húzza-húzza  a mélybe. Nos velem először ez a Taj Mahalnál történt meg, de ez egy másik történet... A Petronas ikertornyok azért más tál tészta, de engem azért képes volt elszédíteni. Egy ilyen dolgot meg kell nézni!!! Volt szerencsém még régebben a bahreini repülőgépen találkozni egy német testvérpárral, akik épp Indiába mentek. Mikor rákérdeztem, hogy mi az útiterv, és kiderült hogy Agrát szándékosan kerülik, csodálkozva néztem rájuk, hogy ha eljutottak ide, miért nem nézik meg a világ talán leghíresebb épületét. Erre a srác csak annyit felelt: "so touristic". Sokáig megmaradt bennem ez a beszélgetés, és megmondom őszintén járt is az agyam rendesen, de végül arra jutottam, ez már a sznobizmus egy válfaja lehet...Talán ez a contrasznobizmus, mikor egy helyet, amit mások esetleg  szobizmustól hajtva keresnek fel, te pont azért nem nézed meg, mert nem akarsz közéjük tartozni, és a "pornép táborát erősíteni. Persze mások vagyunk... én mindenesetre ki nem hagytam volna a tornyokat. Ahogy a képen is látni lehet, hamar köt az ember rövid ismeretséget az útjai során, főleg ha egyedül vagy. A képen mellettem lévő nádszálkarcsú úriember egy bangladeshi businessman, aki a haverjával hesszelgetett KL-ben. Itt "támadt" meg engem egy myanmari buddhista szerzetes is aki szempillantás alatt felerőszakolt a kezemre egy karkötőt illetve egy amuletett is nyomott a markomba, majd bőszen mutogatott egy angol írást, mely szerint lerombolták a templomukat és most az új megépítésére adományokat gyűjt. 10 ringgitet kapott annak dacára, hogy az előttem lévő egytől egyig amerikai!:D támogatók kivétel nélkül 100-150 "ringóval"(5500-8000HUF) járultak hozzá a nemes cél eléréséhez. Ezután megint egy 2-3 órás eltévedés, bolyongás, ismerkedés a várossal, annak lakóival, majd fáradtan bandukoltam be kedvenc hostelembe. Itt aztán találkozott a magyar pálinka az angol ginnel, s szép este kerekedett ismét:P

 Jöhetett a jól megérdemelt reggeli (máig nem tudom mit ettem), majd ismét nyakba a város. Petaling street ami KL egyik fő bevásárló utcája és az egyik Chinatown központja is hemzseg az olcsóbbnál olcsóbb ruháktól, a gagyibbnál gagyibb Rolex, Tag Heuer óráktól. Ha peak time van mozdulni sem lehet. Nem is beszélve az árusok már-már megszokott rámenőségéről. ezt persze hamar meg lehet tanulni kezelni, s hozzá lehet szokni. Itt természetesen bővítettem a ruhatáramat, s 5000 Ft-ért (asszem így is átdobtak kicsit a palánkon) 6 darab, itthon darabja 8000-től kezdődik, pólót vettem. Ezután az Aquarium, ami semmivel de semmivel nem extrább mint a budapesti Tropicarium, hiába van közelebb az Egyelítőhöz. Sikeresen megmásztam még a KL tornyot is melyből gyönyörű panoráma nyílott a maláj fővárosra. Egy biológus számára elengedhetetlen meglátogatni való a világ legnagyobb szabadtéri madárparkja, Én sem szerettem volna kihagyni, csupán a belépőt drágállottam kicsit, de miután nem sikerült egyezkednem a pénztárossal, én is rendes áron jutottam be. Nem szeretnék rendszertani fejtegetésekbe bonyolódni, de egy nagyon modern, de ugyanakkor természetes környezetbe, megannyi egzotikus madár tekinthető meg. Érdemes! A kert tőszomszádságában található még az orchidea kert a szarvas kert valamint a nemzeti múzeum is. Sajnos megérkezett a trópusi eső, úgyhogy én csak utóbbiba udtam betérni. Itt konstatáltam, hogy Malajzia hasonlókat élt át '56-ban mint kicsiny országunk, csak nekik sikerült felszabadulniuk az elnyomás alól... Azóta töretlenül virágzik és fejlődik az ország.

 Lassan-lassan észre kellett magam venni, hogy nem sok időm maradt KL-ban, ugyanis kedvenc légitársaságommal rövidesen elhagyom a várost, és a keleti part egyik méltón legszebb részének tartott szigetvilágába csöppenek. A légitársaságról: kedvencem mert ugyan fapados, de körülbelül mindenben plussz egy csillagot megérdemel a MALÉVnál, AlItaliánál és még sorolhatnám. Az meg még egy plussz pozitívum h 3200Ft-ért utaztam velük 650 km-t!:D Szóljon aki ennél kevesebbért utazott valaha repülőn! Másnap tehát kora délután elbúcsúztam szeretett szálláshelyemtől és az ott gyűjtött barátoktól, majd a Sentral Stationon ügyfelekre vadászó AirAsia munkatársak szolgáltatásai keretében megközelítettem a kuala lumpuri repülőtér LCC terminálját...folyt. köv.

 A tegnap éjszaka nosztalgikus hangulatú összejövetele ismét megmutatta számunkra, nem is a hely, lehet Pécs vagy Pest, a társaság a lényeg! Tengermély köszönet Misiknek és a DeéFF Clubnak a promócióért és a 100 Forinttal a Jéger' körüli akciónak, valamint természetesen az összegyűlt százasoknak na és persze A KLÁNNAK!:D  Balázsnak jó utat kívánunk Londonba majd Gran Canariára, érezd jól magad és köszönöm a fémgurigát!

 Holnapi nappal lezárul életem 5. legfontosabb vizsgaidőszaka, és immáron tényleg energiadúsan vágódom bele a nyár forró mocsarába és minden velejárójába! Nemsokára irány a Balaton és a napsütötte túristkat mint piaci légy fogom körülrajongani és terjeszteni őrült ötletem! Reszkesssssh Balaton! !Free  mind!

 Szingapúrból az út a kontinensre egy keskeny tengerszoroson keresztül vezet. Ezen áthaladva, léptünk be Malajziába, azon belül is Johor Bahruba, ahol egy teljesen európai, zökkenőmentes útlevélellenőrzés után bocsátottak minket tova. Az első benyomás Malajziáról a rengeteg olajpálma ültetvény. Nem túlzok, gyakorlatilag csak ilkyen növényeket lehetett látni a countrysideon. Ez persze nem véletlen. Az ország a világ vezető pálmaolaj termelője és exportőre. A múlt században rengeteg erdőt írtottak ki, s helyükre ilyen pálmákat telepítettek. Ez a masszív erdőírtás az egész ottani térségre jellemző, Indonézia, Thaiföld szintén radikális erdőpusztítást végez. Egy cirka 7 órás "zötykölődés után kezdtek feltűnni a főváros, Kuala Lumpur magas épületei. Az aglomeráció mellett elhaladva végül a Sentral Stationre érkezett be a vonat, és  hát mit is mondjak, az állam leesett. Csúcsmodern, hiperszuper, németországi állomásokat megszégyenítő eneriőr fogadott. A vonat az 2. "alagsorba" érkezett, innen mozgólépcső vezetett a földszintre ahol egy gyors pénzváltás után, elkezdtem keresni a számomra tömegközlekedésként szolgálni illetékes Monorail Stationt. Ez, ahogy a nevéből is következtetni lehet, egy mono, azaz egyvágányú égi-metró. Az épületek felett-között közlekedő szerelvény gyakorlatilag átszeli KL belvárosát. Szóval eme eszközzel közelítettem meg leendő szálláshelyemet, ami egy kis, de annál lakájosabb hostel volt. Kanadai tulajjal bírt, akit a lánya segített az üzlet vezetésében. ha mondhatok ilyet, itt méééég sokkal jobb társaság volt mint Szingapúrban. Esténkét barbecuezás, ausztrál módra történő italozás és egyebek...:P A társaság tényleg nagyon vegyes volt: a megszokott németeken át, ausztrál, francia, angol, maláj, filippinó és hááát egy szem magyar alkotta a vendégsereget. Kuala Lumpurt sokkalta jobban fel szerettem volna deríteni mint Szingapúrt tettem. Az időmből is futotta rá, no meg sokkal szimpatikusabb város benyomását keltette mint korábbi tartozkodási helyem. Nagyon itt sem zavartattam magam, kezembe vettem egy térképet,(nem nagyon használtam) belőttem a Petronas tornyokat, akik nagyjából olyan 2 km-re voltak a szállásomtól légvonalban, és elindultam feléjük. E közben persze gyakorlatilag sikerült keresztbe-kasul átszelnem az ébredező, reggeli várost. Mikor külföldön vagyok, előszeretettel látogatom a helyi élelmiszerboltokat. legyen az ki ABC vagy hipermarkett. Itt egyszerűen imádtam, hogy a termékeknek közük nem volt az európai polcok kínálatához, és reggelre búzacsíra mixet ettem, s hozzá szójatejet, vagy éppen friss kókuszdiót szürcsöltem a sóskifli-tejföl variáció helyett. Aki szereti a gasztronómiát, Malajziában többszörös orgazmust élhet át ezen téren. Komolyan! Szoktam is hangoztatni, az én kedvenc ételem az, amit még nem ettem! Hát itt akadt belőle egypár. A városban csalingázva sikerült is betérnem egy indiai étterembe, ahol egy rettentő segítőkész és jófej fiatalember segített eligazodni az "étlapon". Hiába az indiai előképzettségem, a maláj-indiai konyha kicsit másabb mint az anyaországban megszokott. Sikerült elfogyasztanom a régesrég bevált banánlevélen tálalt zöldséges rizst valami fokhagymás szósszal és paneerral megspékelve(utobbi sütősajt), hozzá pedig a helybéliek egyik kedvenc hűsítőjét az ice-milot fogyasztottam. Satt, ahogy német barátaim mondanák, kb fél órába telt míg kedvem lett megmozdulni, utána pedig még fél óra míg meg is tettem ezt. A helyi erő hangos és szívélyes búcsúzkodása után indultam tovább KL felfedezésére. E napi túrám fénypontjának szántam az ikertornyok felkeresését. 2. nap nem is igen akartam még nagyon elmerülni a túristalátványosságokba, inkább csak ismerkedni szerettem volna a várossal. Masszázs-szalonok tömkelege invitálta a főleg fehér kuncsaftokat, mindenféle bizarr és kevésbé bizarr szolgáltatásokkal, utcai kifőzdék illata és tulajdonosaik hangos órdítozása fűszerezte a belváros forró utcáit. Itt beton volt, de kőkeményen. Ez gyakorlatilag azt jelenti h ha kiraksz egy tojást az aszfaltra, az megsül. Nem vicc, simán! Ekkortájt fordult velem először elő, hogy egy helyi lakos megszólított a nyakláncomat ürügyként használva, "Where did you buy it? What a beautiful necklace! Where are you from?" Először vonakodtam kicsit a dologtól, de aztán rájöttem, hogy nem akarnak ezek az emberek semmi rosszat tenni velem, tényleg csak kíváncsiak. Kuala Lumpurban talán 4 alkalommal is szinte ugyanannak a "nyakláncos-párbeszédnek" voltam az alanya. A Hungary szó elhangzása után mindenki egyöntetűen elkezdett méllyen túrkálni földrajzi műveltségében, de sajnos senki nem járt sikerrel. Aztán a "not so far from Germany" segédmondtat használatával, szerintem jó százalékban sikerült behatároltatnom az érdeklődökkel kicsiny országunk kilétét. További rövid sétálgatás után kezdett egyre magasabbnak tűnni a két üvegszörny, s lassan megérkeztem eléjük, s teljes valójában ott áltam a világ legmagasabb ikertornyainak árnyékában.... folyt. köv.

 Alakulgatnak a weblap tervei, valamint a számlaszám felkerülésének problémái is remélem lassan megoldódnak. Leginkább pedig a vizsgaidőszak hajrájába érkeztem és sajnos emiatt (na meg a fociebé' miatt is:D) elég keveset foglalkoztam az "utcával" manapság. Ha minden jól megy július 2-án végetér a vizsgamizéria és kezdődhet a nyári szezon. természetesen a 100 Forinttal a Föld körül projekt nyári szezonja. Balatoni körutazás szerepel a programban, ami annyit tesz, hogy a kis tengerünk legkeresetebb "bícsein" fogok tevékenykedni! balatonszemesi táborhelyemről fogok napjában rohamokat indítani a mélyentisztelt támogató táborok ellen. Ugyancsak meghódítandó színhelyként szerepel a nyári turnén Hajdúszoboszló, és persze fesztiválok szinterei is mint Balatonsound és EFOTT. Utobbi a hely közelsége miatt is triviálisnak tekinthető, kötelező program és projektnépszerősítő hely. Köszönet a tiszteletjegyért Vilinek(aluias Führer:D) és természetesen anyukájának is!!!

 természetszerüleg a nyár beáltával csökkent a blog látogatottsága, amire mondjuk azt, fel voltam készülve. Pont ezért is szeretnék majd új ötletekkel stratégiával nekivágni a szeptemberi új tanévnek. De addig is nyáron még sok víz le fog folyni a Limpopon, ami remélem nagymértékben fogja az én malmamat hajtani:P Jóóóklegyetek!  Az ázsiai élménybeszámoló pedig foltyatódik!

 ...00:05 helyi idő szerint még a gépen toporzékoltunk lejutásra várva a 40 fokos qatari éjszakában úgy, hogy a szingapúri csatlakozás hivatalosan 00:15-kor lett volna. Persze a londoni ép késéséről az ottaniak is tudtak. Egy angol asszonysággal, ki-ki saját kezét tördelve, próbáltunk előrefurakodni a first class kényelmes padsorai közt, ordibálva vagy ájem in hörri! Háát igencsak abban voltunk. Aztán kijutottunk a dohai reptér termináljába, ahol persze nem találtuk a megfelelő kaput, ugyanis nem volt szingapúri gép!!! Meglesve a beszállókártyán lévő járatszámot kerestük tovább az információs táblán gépünket, de a megfelelő szám alatt egy jakartai járat szerepelt. Na hát próba szerencse odarohantunk a 8as kapuhoz és láss csodát, kiderült, hogy jó helyen járunk. A végállomás tényleg az indonéz főváros volt egy kis szingapúri stop-overrel. A helyi kisegítőszemélyzet már csak ránk várt, úgyhogy utánunk záródott is a kapu és vittek minket a gépre. Gyors helykeresgélés után már csak valahol Malajzia partjainál ébredtem fel hallva a "fasten your seatbelt" szignált, s elkezdtem gyönyörködni a Dél-kínai tenger csodálatos szigetvilágában. Ekkor tájt kezdték kiosztani a kis emigration kártyákat, ahol személyes adatok kitöltése mellett számos figyelmesztetést kellett elolvasnunk. Szingapúrba tilos rágó bevitele!!!! Nem tévedés! Nekem persze mégis skerült. Egy már a számban volt a többi meg a farzsebben figyelt halkan. A híres Changi reptér. Nos igen aki látott már reptéren esőerdőt biztos nem csodálkozott volna azon a látványon ami akkor engem fogadott. Gyakorlatilag sikerült a derék szigetlakóknak egy dzsungelt-mit egyet,78at!-betelepíteniük a reptérre. Megkapva a csomagomat, pecsétet, kis cukorkát, biztos léptekkel rohamoztam meg az alagsorban található metroalkalmatosságot, ami a városba vitt engem. A reptér után megkaptam a 2. dózist az ázsiai tigrisállam luxuskörülményeiből. Polír tisztaság, csúcsmoderne technika, nem kék metro asszem. Egy jó 20 perces döcögés után étük el az Aljunied stationt, ami mellett kellett lennie az általam kinézett hostelnek. Sikeresen megtaláltam, lepakoltam, becsekkoltam és rövid barátságot kötöttem a kedves német testvérpárral, (nnen is puszi Annikának:P), na meg a jóarc svéd gyerekkel aki Cambodiás válogatott mezben jött haza éjszaka hót' bebaszva!:D Szinte aklimatizálódva a 120%os páratartalomhoz 30 kilométerre az Egyenlítőtől, gondoltam nyakamba veszem a csöpséget és megnézem mit tartogat a számomra. Szingapúr egy 7 milliós népkavalkád. Kínaiak, malájok, indiaiak lakják főleg. Találunkfehér kisebbséget, de őket javarészt az európai-ausztrál bizniszbácsik alkotják. Szingapúr sajnos az idő szűke miatt nem tudott annyira letaglózni mint például KL, de mindenképpen egy érdekes, első ázsiai élménynek ideális város. Keveréket kaphatunk egy európai metropolisz és egy délkelet-ázsiai nagyváros életéből. Megtaláljuk Little Indiát, Chinatownt, s ami érdekessé teszi Szingapúrt, rögtön a 200 méteres felhőkarcolók árnyékában. Nyomorral szinte nem lehet találkozni. Tuningolt 10milliós autókkal száguldozó tinédzserek, kutyaszarmentes luxuspanelházak, rendezett parkok. Gyakorlatilag el lehet tölteni egy napot úgy ebben a városban, hogy az ember nem érzi azt, Ázsiában van. Bár ezt szinte felesleges lenne, kivitelezni, ugyanis a lényeget, az eszenciát ne a toronyépületek között keressük. Én magamhoz hűen itt is eltévedtem, persze direkt. legjobb módja ennek felülni egy teljesen nonfiguratív buszjáratra, elmenni vele valahova, aztán hazakeveredni. Így tettem itt is. Útközben pedig kaptam egy kiadós szingapúri életérzésegyveleget. Mivel csak egy rövid látogatást terveztem, másnap kora reggel a vasútállomásra vezetett utam, ahol jegyet váltottam a "Kuala Lumpur ekszpresszre". Helyesírni nem tudnak:D, de 2 plazma tv-t plussz 2 simát azért berittyentettek a vonatba! Jah, mindezt kocsinként! MÁV rulez! folyt. köv....

 Ígéretemhez hűen, megpróbálok egy kis beszámolót adni a nemrégiben tett ázsiai utamról. Ezt több részben szeretném majd közölni (pontosan még nem tudom hányban), de jöjjön akkor az első:
 Még londoni "éveim" során, nem sokkal azután hogy hazajöttem Indiából döntöttem el, megint útra kelek! Az időpont kiválasztásánál az játszott szerepet, hogy minél előbb legyen, na meg a munkahelyen se legyenek túl destruktívak, s engedjenek szabadságot. Ez mint utóbb kiderült, lényegtelen szempont lett, mivel addigra már hazaköltöztem. merre is menjek?, adodott a kérdés...Először a Fülöp-szigetek helyeződött előtérbe, mivel volt egy innen származó munkatársam, aki ódákat zengett az országról és a gyönyörű tengerpartokról, búvárhelyekről. Úgy nézett ki, hogy arra is fogom venni az irányt, de november tájékán a "travel channel" csatornán ráakadtam egy Malajzia-filmre, ami rögtön le is vett a lábamról és elhatároztam ide megyek. A végleges útiterv csak akkor született meg, mikor is a repjegyet foglaltam. Hogy miért? A válasz erre igen egyszerű. 1 hetes repjegynézelődés után a Qatar Airwaysnél akadtam rá a legolcsobb repjegykombinációra, majd mikor a honlapjukra tévedtem gondolkoztam el azon:ha már Malajzia, akkor ott van Szingapúr is egy köpésre és amúgy is miért ne fejezhetném a túrát Thaiföldön be... Így esett a választás a London-Singapore, Bangkok-London űtvonalra, már ami a repjegyet illeti. Ez kb. 10 fonttal került többe mint a szimpla London-Kuala Lumpur retúrjegy. Az indulást március 29-re időzítettem, nem véletlenül. ekkor van ugyanis a születésnapom..:P Hehe. Gondoltam esetleg majd megdobnak egy business class jeggyel ajándékként vagy valami. Amúgy a Qatar Airwaystől ezt ki is nézem. Sajnos nem így történt. Március 28án megérkezés Londonba, rövidgatya, póló kint 7fok meleg... Na jah, én már a malajziai 40 fokra voltam felkészülve:D Sabaj! Sajtos és Lehelovics pajtás jóvoltából hamar befűtöttünk s másnap pálinkaszagtól gazdagon rohantam meg a Heathrow 3as terminálját. Pólóban persze:P A hely már ismerősként fogadott, ugyanitt zajlott indiai utam nyitánya is. A kedves dromedár(190/85kg), angol hölgy a check-in pultán még csak annyit se mondott buék, és ezzel a lendülettel kezdtem letenni a szülinapi businessclassról, de még egy tortában azért reménykedtem...HIÁÁÁBA! Ezek az arabok mindenre figyelnek, kivéve a szülinaposokra. A gépen persze saját kis LCD-monitor amin 100 film 1000 zenealbum, s megannyi "nintendo" játék figyelt és arra várt hogy kipróbáld. Még mielőtt megtettem volna, jót mosolyogtam a szomszédommal, aki egy iráni fickó volt, a sréhen előttünk ülő mukson, ki értetlenkedve és féltékenyen figyelte a többi utast, hogyan is játszik, nyomkodja a távirányítót, ami a karfa alá volt rejtve. Valahol Törökország felett rájött erre és ő is mohón kihasználta az economy class által nyújtott lehetőségeket...:P A gyönyörű stewardesekkel való flörtölgetés közepette lassan közeledtünk Doha felé, ahol is a szingapúri gép csatlakozása várt ránk! A gond csak az volt, hogy fél órás késésben voltunk.....folyt köv.

 Ivivel történő találkozásom óta kicsit más megközelítésből kezdtem el nézegetni őrült ötletemet. Rengeteg hasznos információval látott el, amiken komolyan elgondolkoztam és arra jutottam, igaza van! Rébuszokban beszélek, igen és úgy is fogok addig, míg ezeket a zseniális fogásokat meg nem valósítom. Ez lehet egy kis időbe fog telni, de mindenképpen megéri, hogy foglalkozzak velük és végül leszüretelhessem a gyümölcsüket.
 Sajnos nem túl jó lelki állapotomban írom ezen sorokat, mióta elindult a "100 forinttal a Föld körül" dolog, talán most értem el egy mélypontra, bár hangsúlyozom nem a projekt miatt, sokkal inkább csak úgy. Magánéleti szindrómák, miegymás. Ugyanakkor jó dolgok is történnek mostanában velem, hisz az élet tele van szép dolgokkal, csak rá kell jönnünk, hogy számunkra mik illetve kik adják ezeket. Kicsit most jó lenne kikapcsolni mindent pihenni pár évet:D, s újult erőre kapva folytani ott ahol abbahagytam. Hát hajrá kis álmodozó, hajrá!

 Szép jó napot a hölgyeknek és uraknak! Aki tegnap kihagyta az élménybeszámolót, bánhatja, ugyanis nem volt ott, és ezt rosszul tette. Igaz, a nézősereg talán kicsit csekélyebb volt az elsőnél, de összességében pozitív hangulatban telt ez a másfél óra! Köszönöm szépen Nikinek a szervezéssel járó sok energiabefektetést és Gyöngyössy Csaba igazgatóúrnak a lehetőség biztosítását! Remélem mindenkivel és még sokad magukkal ismét találkozom szeptemberben ugyanott egy újabb előadás keretében!
 A projekt menedzselése nem látott ütemben fejlődik, több irány felé kacsingatok, ám amíg ezek nem lesznek teljesen biztosak, nem szeretnék említést tenni róluk, úgyismondhatni:"ne igyunk előre a medve bőrére". Fejlemények következhetnek be a bizonyos számlaszám ügyében is, Kaptam remek tanácsokat ez ügyben, úgyhogy nagy esély van rá, hogy napokon belül akár elektronikusan is lehet támogatni az ÜGYet!:D Köszön szépen az összes támogatónak a tegnapi hozzájárulásokat, a pozitív és negatív kritikákat, a kellemes beszélgetéseket. Remélem az előadás alatt tudtam néhány kellemes percet szerezni az egybegyűlteknek és esetleg egy kis szikrát elültetni a fiatal fejekben akár egy indiai utazás illetően. Nemutolsósorban tengermély köszönet Rékának a nagyszerű képkezelő-notebookirányításért! Szívesen számítok a segítségedre máskor is!
 Oh, igen! Megpróbálok minél előbb leget tenni a kérésnek és közölni néhány képet illetve érdekességet a dél-kelet-ázsiai túrámról. Úgyhogy látogassátok szorgalmasan a blogot és füleljetek!!! Sziasztooook

 Holnap újonnan sok szeretettel várok mindenkit, ezáltal a Bánki Donát Gimnáziumban megrendezendő indiai élménybeszámolómra. A kezdés ezúttal fél 3-kor lesz a Club terem nevezetű helyiségben! A vizsgáim sikeresen haladnak előre, tűltettem magam a gombákon és Darwinon, most a legközelebbi megmérettetés hétfő, a szenvedő alany pedig a mikrobiológia lesz...rosszabb esetben én. holnap tehát Dunaújvárosban tevékenykedem, majd az ezt követő csütörtökön irány Budapest! A mostani útvonal a Deák tér, Andrássy út és környéke lészen, úgyhogy ott megtalálsz ha szeretnél nekem kedveskedni! Csütörtökig pedig hajrá németek!!!! Alább kaptok egy kis kedveskedést az én álom tizenegyemről! A kapus sajnos már megsérült:D

 Pénteken sikeresen abszolváltam életem első "földrajzi előadását"! Pozitív csalódást keltett őszintén megvallva a gimnázium! A megjelentek száma szerintem súrolta az 50et! Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy hogyan sikeredett, mert sajnos nem tudtam végighallgatni, el voltam foglalva mással:D Meg lehet kérdezni a megjelenteket! Szerdán fél 3-tól a Bánkiban teszem tiszteletemet, ahova sajnos csak hétfőn tudom kiplakátolni a kiplakátolnivalót.
 Szombaton dunaújvárosi "steelball" versenytől izzodt a Vasmű út aszfaltja, már amennyire az eső engedte, mert miután kilátogadtam "szponzort keresni", rá egy órára lezuhant az eső az egekből, a későbbi meccsek nagy bánatára. Persze ez idő alatt sem tétlenkedtem szép summát gyűjtöttem össze a régi labdapattogtató haveroktól! Az EFOTT-os hölgyekkel pedig majd az EFOTTon találkozunk:P!
 Tegnap ugye kezdetét vette a nagy fociőrület, úgyhogy mi is fotelkarfát, no meg söröskorsót ragadtunk a srácokkal és ki-ki őrjöngve szurkolt kedvenceinek. Ma rámkerül a sor, ugyanis ma játszik az a csapat akik 11en vannak és mindig nyernek. Úgyhogy hajrá németek, jó szurkolást Nektek is!

 Ismételten Jóestét'! Sikeresen túltettem magam egy kétnapos budapesti kiruccanáson, és jelenleg a holnapi előadásomra készülök amire mindenkit szeretettel várok! Ez a dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium 211-es termében fog elkezdődni 2 órától. A témája pedig az indiai utazásomat foglalja magában. Nem kell nagyraszabott adatokkal és nevekkel teletűzdelt földrajzi recitálásra számítani, fiatalos lendülettel próbálom majd megkostóltatni a hallgatóságot eme távoli ország ízeivel. Megmondom őszintén egy kicsit izgulok, de annyiszor átforgattam már az agyamba, hogyan s miként, hogy egész biztosan vicces lesz!:D Gyere el és nézd meg!!!
 A mai bejegyzésem címe nem takar mást, mint hogy oltárian elfoglalt vagyok. Holnap is 9kor még Budapesten vizitálok a növénytani tanszéken, mikológia jegynézőben. Jó, hogy ma jöttem haza és holnap reggel megint mehetek fél óra erejéig Pestre(Budára). Sajnos ez az albérlethiány átka. Aki befogadna néhanapján jelentkezzen!!!:D
 A napokban többen bombáztak egy megfontolandó ötlettel... Ez pedig nem lenne más, mint közzétenni egy számlaszámot, amire bárki bármikor utalhatná a 100 forintot, megkönnyítve ezzel dolgomat. Az ötlet nem tőlem származik, de még mindenképpen meg kell fontoljam és nem utolsó sorban utánajárnom a hogyanjának, milyéntjének.Amint dűlőre jutottam, megtudjátok, hogyan döntöttem! Holnap pedig találkozunk! Jó éjszakát.

 Meghúztak. Nem nagyon, kicsit. Már mint a vizsgán amin ma voltam, de sebaj van javítási lehetőség. Egyre-egyre terjeszkedik az Indiás előadás, amihez  plakátragasztás holnap meg is történik. Szép munkát végeztek a srácok a nyomdában. Next gyűjtési nap szerda, Budapest, annak is a délutánja, ugyanis reggel megint vizsgázom drága egyetlen gombáimból. Enni jobb őket mint beszélni róluk. A média felől egyelőre sűvítő némaság köszönget, de engem se a tatár nem hajt, se más, so várakozó állásban vigyázba zárjuk bokánk. Királyi többes, mi!;)
 Sikerült felvennem a kapcsolatot egy nagy utazóval kinek személye Ivi. Ő 2004-2005 ben indult Föld körüli "túrára", de sajnos meg kellett szakítania útját, egy sajnálatos baleset miatt. Ha többet szeretnél róla és a kalandjáról tudni:www.396nap.ahogyerzed.hu. Minden tiszteletet megérdemel az úriember, akivel remélem hamarosan találkozni is lesz szerencsém. Erre minden esély megvan! Addig is visszagörnyedve süllyedek könyveim fölé...

 Sikeresen elkészült a plakátterv, ami mostmár a nyomdában piheg és várja a hétfői kiragasztást. Hálás köszönet érte Tominak! Az előadás időpontja előreláthatóan június 6., péntek, a helyszín pedig a Széchenyi István Gimnázium 211-es tanterme lészen. Lehetnek változások, de talán nem lesznek.
 Sokat gondolkozom mostanában a rosszalló, élcelődő kritikákon amiket kapok ezzel az egész dologgal kapcsolatban, na meg a tapasztalt, sokatlátott utazók vélemyényein. Miért világkörüli út? Ennyi idő alatt, ilyen módon csak időpazarlás, és egyébként is, nem lehet beleméllyülni egy-egy országba sem. stb. stb. Szögezzünk le valamit. Nekem ezzel az utazással nem az a célom, hogy egy adott terület vagy akár az összes, mélyreható tanulmányozását végezzem és belemosodjak a helyiek mindennapjaiba, hogy az legkisebb laoszi falucskát is meglátogassam. 21 évesen rájöttem arra, hogy imádok utazni, más kultúrákba belecsöppenni, különböző népek világát megismerni, és egyáltalán minél többet akarok tudni a világunkról, minél szélesebb perspektívában látni azt, ami körülöttünk történik! Miután visszajöttem Malajziából, eldöntöttem ezt akarom csinálni, meg akarom tenni. Nem érdekel. Lesz ami lesz elmegyek erre az útra és majd ha hazatérek, leülök szépen a fotelba 23 évesen, elmosolyodok magamban: "Baszki, megcsináltam!" És higgyétek el naggggyon jó érzés lesz. Ez egy álom, ami az idő során egyre inkább magára ölti a valóságot. Fogok én még utazni, eljutni ide-oda, több hónapra, sok időre. De most, ezt a célt választottam, eldöntöttem és nem tágítok mellőle akárki akármit is mond! Kész. Fiatalság, bolondság. Talán...

 A húgom most ment el épp kutyátsétáltatni, az egyetlen hiba csak az volt benne, hogy itthon hagyta a kutyát! Veled is megesett már nem?:D Még idejében kapcsolt és visszajött érte. Mák. Úgy néz ki sikerült egyeztetnem a Széchenyi igazgatójával és a földrajz szakos tanárokkal a jövő héten tartandó indiai útibeszámoló kapcsán. Erre pénteken 2 órakor kerülne sor ha minden igaz. Plakátot kellene készítenem, s ezeket kihelyezni minél előbb az iskola területére. Sürget az idő, nagyon-nagyon, jó lenne mihamarabb megoldani. A2-es méretben gondolkodom, az ötlet össze is ált, már csak egy kivitelező kellene nekem aki segít a megvalósításában. Reméljük a plakátprobléma legkésőbb holnapra összejön... Az előadás leginkább népszerűsítené az egész "100 Forinttal a Föld körül" projektet, egy dúrván 1 órás képekkel illusztrált, indiai élménybeszámoló keretében. Úgy néz ki, a későbbiekben lesz egy másik helyszín is, ami nem más mint a Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola. Itt szintén ma tettem látogatást az igazgató úrnál, aki kedélyesen fogadta ötletemet és abszolút nyitott az előadás kapcsán.
 Mintahogy ez már megesett, ma is így történik; nem lobbizhatok az eszmémmel. Hétfőn egy kimondott nehéz vizsga vár rám, amire 66 tételt és cirka 350 oldalt lenne ajánlatos "átnéznem". Leginkább őrá fogok az elkövetkezendő 4 napban koncentrálni, de megpróbálom nem elhanyagolni a gyűjtést sem. Majd valamit kitalálok, hiszen olyan még sose volt, hogy ne lett volna valahogy!

 Pfuh, jó meleg volt ma, nem? De! El is döntöttem, nem megyek én Afrikába! Dehogynem! A világért ki nem hagynám. Kutatgattam, nyomoztam útinformációk után, különböző portálokon több kevesebb sikerrel. Miközben az ember megfordul sok helyen, a világháló dzsungelétől kezdve a Dózsa moziig(ugye 3kor!), sok minden érdekessel, hasznossal találkozik. Így sodort elém mai is egy kedves, aranyos hölgyet az utca pora. Másfél perces monológom után meglepődve kérdezte:"Te még hogy nem vagy benne az újságba?"! Hát kéremszépen, nem keresett még meg az újság. Mondjuk azt, hogy idáig?! Egy gyors bemutatkozás telefonszám és e-mailcím csere után ígéretet kaptam, ne várjak sokáig, a héten megkeresnek. A hölgyemény ugyanis a helyi médiánál dolgozik, mint ez hamar ki is derült. Kíváncsian várom...
 Ma aztán még ajánlatot kaptam mobiltelefon-kereskedésre, amit köszöntem szépen kihagytam, nem hiszem, hogy túl jól jártam volna vele. Az úriember hosszan taglalva adta nekem elő mennyire jól járnék én a helyi telefonkereskedőnél az ő általa piti összegért felajánlott készülékkel, amin cirka ezreket kereshettem volna. Persze ezzel is csak támogatni szerette volna a projektet! Díjjazuk a szándékot, köszönöm szépen!:)
 Ma volt szerencsém 10 percre beszélgetni volt iskolám igazgatójával, ami konzultáció során egy útibeszámoló tartásának ötlete vetődött fel az indiai és dél-kelet-ázsiai utamról. Reméljük összejön, nem szeretnék semmit sem elkiabálni. A két lány a buszmegállóban pedig felettébb érdekes volt számomra, hogyne!:D Sziasztooook.
 

 Ismét egy vicces és jó nap! Dunaújvárosban koptattam cipőmet, bejártam a megszokott utcákat, parkokat. Sajnos egyre inkább szembetűnő tény,hogy kicsi ez a város. Ma is sikerült számtalan, már "meglátogatott" emberrel találkozni. Kedvenc beszólásom egyikőjüktől: "Na ,aztán majd én finanszírozom az egészet, mi?!":D Dehogy! Szerencsére rengetegen vannak akiknek tetszik az ötlet és szívesen támogatnak. Persze akadnak olyanok is akik nem. Ez így van rendjén. Kritika kell is és jöhet. Egyik utazási fórumon említettem meg ötletemet, ahol első és ezidáig egyetlen hozzászólás ez volt: "megneztem a blogot, es igazabol semmi mas mint koldulas, gyorsabb lenne ha kiallnal a sarokra keregetni, persze lehet munkaval is penzhez jutni de gondolom az budos".  Igen, hát nem mindenkinek van 700rugós netto fizuja hetente. Köztük nekem sem. Ha lenne, valószínüleg soha az életbe nem jutna eszembe KOLDULNI! Szerencsére azért van viszonyítási  alapom. 20 éves fejjel összehoztam magamnak egy Indiát és egysmást, sajnos nem itthon, de a két kezemmel. De megnézem azt, aki ilyen idősen egyetemre jár, dolgozik és mellékesen világkörüli útra megy együtt. 1év alatt. Nem tartom kizártnak. Minden lehet, persze. Persze lehet koldusnak hívni bátran, nem fogok miatta sem pedagógust verni, sem 8 éves kisiskolásokat lehúzni a buszmegállóban. Ezek sajnos mindennapi dolgok. nem csak itt nálunk, a világ több pontján is. Azok akik tizenévesen ilyeneket tesznek, pályázhatnak nagy eséllyel felnőtt korukra KOLDUS címre. Hálistennek' a világ még ott tart, hogy ezeket az embereket elitéli és bünteti.Sok múlik a családon, a környezeten na meg a géneken. Ezeket nem tudjuk megválasztani és ezért is nehéz erről beszélni, ezeket a szituációkat kezelni. Mindig is lesz kétkedő, lesz gyilkos és jótevő, sikkasztó politikus és őrült egyetemista. Míg világ a világ. Hát én ezt a világot szeretném körbejárni.

 Holnap kezdődik a gyűjtés-rész harmadik hete. Igazából most többenek rá, mennyire az elején vagyok még mindennek és még milyen hosszú út áll elöttem. Most persze főleg a támogatás-beszerzésre gondolok, de szerintem senki sem vitatja azt, hogy a Földet sem lesz éppen rövid idő megkerülni. Egyre többet és többet nézelődöm, olvasok, érdeklődöm az útitervet illetően és minden bizonnyal  egyszerűsödni fog. Leginkább Afrikától kezdtem el tartani. Rengetek fórumot látogatok és az egyiken rábukkantam egy Budapest-Fokváros szárazföldi útleírásra, ami 6 hónapot vett igénybe stoppal, tömegközlekedéssel. Sikerült megszereznem  Dr Kubassek János telefonszámát. Ő hazánk egyik legismertebb kortárs utazója, geográfusa. Reménykedem, hogy mihamarabb fel tudom venni vele a kapcsolatot és ez minden bizonnyal azt is fogja jelenteni, hogy sok hasznos ötletre tanácsra tudok majd szert tenni általa. Halovány reménysugár támadt minap  médiarészről is, de ez még teljesen képlékeny, nem is szeretnék még róla nagyon beszélni. Mindenképp bizakodó vagyok!
 A hétvége legpozitívabb ténye pedig, hogy vannak emberek akik hallottak rólam, a projektről és leszólítva az utcán vagy kisvárosom szórakozóhelyén, bátorítanak és nyújtják mosolyogva a 100ast: "Sok sikert, jó utat, drukkolok"!
 Minden bizonnyal rengeteg hullámvölgyben lesz lesz még részem a gyűjtés fázisban, mikor a hátam közepére sem kívánom az utcát, az embereket, mikor inkább otthon feküdnék és lógatnám a lábamat.. Rögös lesz az út, ez biztos. Azonban annyi jót kaptam az emberekről az ötlet kapcsán, hogy úgy érzem, muszáj megcsinálnom! Jah, és jó, hogy így érzem;)
 

 Mióta ezt az egész dolgot elkezdtem, az emberek(barátok és friss ismerősök) folyamatában megtalálnak és megkérnek dolgokra. A képeslap alap. Én innen szeretnék, én csak 1et Indiából, a másik Jamaikából. Hát higgyétek el hoznék én, de képzeljétek el ha 50000 támogatónak, plussz a barátoknak, családtagoknak csak egy buszjegyfecnit is hoznék kész nepáli serpacsapatot fogadhatnék fel magam után csak a szuvenírek szállítására. Kedvenc ötletem mégis Vilmostól származik, aki az egy év alatt összegyűjtött pénzemen sajátmagát szeretné támogatni valami ócska GSX futamon, ahonnan őt majd felfedezik és másfél éven belül megnyeri mindhárom MotoGP kategóriát. Hát persze. Hajrá Vilike!:D nagy valószínűséggel szobrot sem fogok állítani a fiatal srácnak a Petronas tornyok előtt, pedig az ötlet nem rossz, csak mit szólna hozzá a maláj kormány...Meg amúgy is van ott már egy szép ezüst bálnaszobor. Volt hozzá szerencsém nemrég, jó nagy.
 Ma már ismét hometown, hétvége szintén reszkesssetek mert mindenkit megtalálok. wuhuhuu. Utazunk Föld körüli pályááán!