Ígéretemhez hűen, megpróbálok egy kis beszámolót adni a nemrégiben tett ázsiai utamról. Ezt több részben szeretném majd közölni (pontosan még nem tudom hányban), de jöjjön akkor az első:
Még londoni "éveim" során, nem sokkal azután hogy hazajöttem Indiából döntöttem el, megint útra kelek! Az időpont kiválasztásánál az játszott szerepet, hogy minél előbb legyen, na meg a munkahelyen se legyenek túl destruktívak, s engedjenek szabadságot. Ez mint utóbb kiderült, lényegtelen szempont lett, mivel addigra már hazaköltöztem. merre is menjek?, adodott a kérdés...Először a Fülöp-szigetek helyeződött előtérbe, mivel volt egy innen származó munkatársam, aki ódákat zengett az országról és a gyönyörű tengerpartokról, búvárhelyekről. Úgy nézett ki, hogy arra is fogom venni az irányt, de november tájékán a "travel channel" csatornán ráakadtam egy Malajzia-filmre, ami rögtön le is vett a lábamról és elhatároztam ide megyek. A végleges útiterv csak akkor született meg, mikor is a repjegyet foglaltam. Hogy miért? A válasz erre igen egyszerű. 1 hetes repjegynézelődés után a Qatar Airwaysnél akadtam rá a legolcsobb repjegykombinációra, majd mikor a honlapjukra tévedtem gondolkoztam el azon:ha már Malajzia, akkor ott van Szingapúr is egy köpésre és amúgy is miért ne fejezhetném a túrát Thaiföldön be...
Így esett a választás a London-Singapore, Bangkok-London űtvonalra, már ami a repjegyet illeti. Ez kb. 10 fonttal került többe mint a szimpla London-Kuala Lumpur retúrjegy. Az indulást március 29-re időzítettem, nem véletlenül. ekkor van ugyanis a születésnapom..:P Hehe. Gondoltam esetleg majd megdobnak egy business class jeggyel ajándékként vagy valami. Amúgy a Qatar Airwaystől ezt ki is nézem. Sajnos nem így történt. Március 28án megérkezés Londonba, rövidgatya, póló kint 7fok meleg... Na jah, én már a malajziai 40 fokra voltam felkészülve:D Sabaj! Sajtos és Lehelovics pajtás jóvoltából hamar befűtöttünk s másnap pálinkaszagtól gazdagon rohantam meg a Heathrow 3as terminálját. Pólóban persze:P A hely már ismerősként fogadott, ugyanitt zajlott indiai utam nyitánya is. A kedves dromedár(190/85kg), angol hölgy a check-in pultán még csak annyit se mondott buék, és ezzel a lendülettel kezdtem letenni a szülinapi businessclassról, de még egy tortában azért reménykedtem...HIÁÁÁBA! Ezek az arabok mindenre figyelnek, kivéve a szülinaposokra. A gépen persze saját kis LCD-monitor amin 100 film 1000 zenealbum, s megannyi "nintendo" játék figyelt és arra várt hogy kipróbáld. Még mielőtt megtettem volna, jót mosolyogtam a szomszédommal, aki egy iráni fickó volt, a sréhen előttünk ülő mukson, ki értetlenkedve és féltékenyen figyelte a többi utast, hogyan is játszik, nyomkodja a távirányítót, ami a karfa alá volt rejtve. Valahol Törökország felett rájött erre és ő is mohón kihasználta az economy class által nyújtott lehetőségeket...:P A gyönyörű stewardesekkel való flörtölgetés közepette lassan közeledtünk Doha felé, ahol is a szingapúri gép csatlakozása várt ránk! A gond csak az volt, hogy fél órás késésben voltunk.....folyt köv.
