Sikeresen elkészült a plakátterv, ami mostmár a nyomdában piheg és várja a hétfői kiragasztást. Hálás köszönet érte Tominak! Az előadás időpontja előreláthatóan június 6., péntek, a helyszín pedig a Széchenyi István Gimnázium 211-es tanterme lészen. Lehetnek változások, de talán nem lesznek.
 Sokat gondolkozom mostanában a rosszalló, élcelődő kritikákon amiket kapok ezzel az egész dologgal kapcsolatban, na meg a tapasztalt, sokatlátott utazók vélemyényein. Miért világkörüli út? Ennyi idő alatt, ilyen módon csak időpazarlás, és egyébként is, nem lehet beleméllyülni egy-egy országba sem. stb. stb. Szögezzünk le valamit. Nekem ezzel az utazással nem az a célom, hogy egy adott terület vagy akár az összes, mélyreható tanulmányozását végezzem és belemosodjak a helyiek mindennapjaiba, hogy az legkisebb laoszi falucskát is meglátogassam. 21 évesen rájöttem arra, hogy imádok utazni, más kultúrákba belecsöppenni, különböző népek világát megismerni, és egyáltalán minél többet akarok tudni a világunkról, minél szélesebb perspektívában látni azt, ami körülöttünk történik! Miután visszajöttem Malajziából, eldöntöttem ezt akarom csinálni, meg akarom tenni. Nem érdekel. Lesz ami lesz elmegyek erre az útra és majd ha hazatérek, leülök szépen a fotelba 23 évesen, elmosolyodok magamban: "Baszki, megcsináltam!" És higgyétek el naggggyon jó érzés lesz. Ez egy álom, ami az idő során egyre inkább magára ölti a valóságot. Fogok én még utazni, eljutni ide-oda, több hónapra, sok időre. De most, ezt a célt választottam, eldöntöttem és nem tágítok mellőle akárki akármit is mond! Kész. Fiatalság, bolondság. Talán...