A Perhentian-szigetek immáron fizikailag is a lábaim előtt hevertek a Dél-kínai-tenger 33 fokos habjaira támaszkodva. Tommal, a belga vándorral gyors szálláskutatásba kezdtünk a fövenyen. Itt sorjában várták a túristákat a backpackerses challetek, kunyhók, bungalowk. Szerencsére nem is kellett sokat bolyonganunk, egy ágyi poloskáktól széjjelcsípett francia arc gyorsan megmutatta a helyes utat és a Matahari chalettől elvezérelve útbaigazított minket.
A recepciónál már egy 6 fős svéd csajbanda írogatta alá a becheckkoláshoz szükséges aláírandót és kölcsönösen mosolyogva nyugtáztuk, nem lesz messze egymástól a szálláshelyünk. Az a "lakosztály" amit sikerült kivennünk nem több mint 20 ringgitbe fájt! Ez gyakorlatilag annyit jelent, fejenként majdhogynem 550 forintot fizettünk egy éjszakáért. Hát hajrá Corfu, Alanya, Costa Brava és hasonló. Persze van aki szereti kényelmesen eltölteni azt az egy hetet valami 3 csillagos medencés akármiben ki sem lépve a szállodából... én inkább 1 hónapot választottam Malajziában ugyanannyi pénzért. Persze meg lehet kövezni, de én azt mondom, akinek számít a pénz sokkal jobban teszi ha skippeli az utazási irodák mindenféle akciós ajánlatait és a saját kezébe veszi a nyaralás megszervezését. Tanács 1. Nah, eltávolodva a kis intermezzótól, gyors berendzkedés után el kezdtünk barátkozni a helyi hüllőkkel akik szép méteresek voltak és szomorkásan flangáltak az agyonszokott trópusi paradicsomukban. Kb fél órát bírtam még, mennem kellett a vízbe. 
Fel a búvármaszk+légzőcső és irány a korallszirt. Nah, sok összehasonlítási alapom nem volt akkor még (Adria noh meg Tunézia, India) de hát "anyáááááááád"!:D Mint jó multkoron Gundel Takács Gábor kolléga mondta nekem egy elcsépelt adásban: "...gyakorlatilag beledugod a vízbe a fejed és már búvárkodva vagy!" Nos, ez így volt igen. Nem bonyolódom rendszertani jellemzésekbe, legyen elég annyi hogy sok-sok színes halacska, korallfaj, s teknős tette tiszteletét 5-10 méterre a parttól. Persze itt sem volt ingyé' a látvány. Rengeteg -szerintem korallivadék meg jellyfish aka. medúza- keserítette meg a sznorkerlinges enyén életét. Szerencsémre Tom megajándékozott valami szörfös ruhával és ezt viselve nem csak a kellemetlen csípésektől, de a napsugaraktól is védve voltam (részben) mialatt merülgettem.
Lakótársam sajnos nem érezte túl jól magát, ezért egyedül indultam déltájban ebéd után kutatni. Ez a kutatás kb 68 másodpercig tartott, mivelhogy a challett szomszédságában illatos füstjelekre lettem figyelmes, noh meg a 30 fős étkező fiatal sereget sem volt nehéz nemészrevenni. Tömve volt a hely, egy rasta srác mégis meginvitált az asztalához. Ő már emésztve a táplálékot olvasgatott, pöfékelt nyugodalmason a verandán. Én meg berendeltem amit megkövetelta haza, jófajta királyrákos nasi goreng(sült rizs), meg egy ice milo aztán csicsi!:p árakba nem bonyolódom. Felesleges... Ezután nyakamba vettem a sziget fövenyét és rövid levezető túrára indultam, majd pihi a bungalowban. Ekkor ismerkedtem meg 2 új haverunkkal a manchesteri őrültekkel... folyt. köv.
