Mikor az ember eljut egy világszenzáció, egy nagy turistalátványossághoz, két dolog történhet vele: 1.: vagy amint meglátja egyből kiábrándul belőle, hogy fúh hát a képen jobb és nagyobb is, meg minek jöttem én ide, vagy 2.: teljesen magával rántja az embert és csak húzza-húzza a mélybe. 
Nos velem először ez a Taj Mahalnál történt meg, de ez egy másik történet... A Petronas ikertornyok azért más tál tészta, de engem azért képes volt elszédíteni. Egy ilyen dolgot meg kell nézni!!! Volt szerencsém még régebben a bahreini repülőgépen találkozni egy német testvérpárral, akik épp Indiába mentek. Mikor rákérdeztem, hogy mi az útiterv, és kiderült hogy Agrát szándékosan kerülik, csodálkozva néztem rájuk, hogy ha eljutottak ide, miért nem nézik meg a világ talán leghíresebb épületét. Erre a srác csak annyit felelt: "so touristic". Sokáig megmaradt bennem ez a beszélgetés, és megmondom őszintén járt is az agyam rendesen, de végül arra jutottam, ez már a sznobizmus egy válfaja lehet...Talán ez a contrasznobizmus, mikor egy helyet, amit mások esetleg szobizmustól hajtva keresnek fel, te pont azért nem nézed meg, mert nem akarsz közéjük tartozni, és a "pornép táborát erősíteni. Persze mások vagyunk... én mindenesetre ki nem hagytam volna a tornyokat. Ahogy a képen is látni lehet, hamar köt az ember rövid ismeretséget az útjai során, főleg ha egyedül vagy. A képen mellettem lévő nádszálkarcsú úriember egy bangladeshi businessman, aki a haverjával hesszelgetett KL-ben. Itt "támadt" meg engem egy myanmari buddhista szerzetes is aki szempillantás alatt felerőszakolt a kezemre egy karkötőt illetve egy amuletett is nyomott a markomba, majd bőszen mutogatott egy angol írást, mely szerint lerombolták a templomukat és most az új megépítésére adományokat gyűjt. 10 ringgitet kapott annak dacára, hogy az előttem lévő egytől egyig amerikai!:D támogatók kivétel nélkül 100-150 "ringóval"(5500-8000HUF) járultak hozzá a nemes cél eléréséhez. Ezután megint egy 2-3 órás eltévedés, bolyongás, ismerkedés a várossal, annak lakóival, majd fáradtan bandukoltam be kedvenc hostelembe. Itt aztán találkozott a magyar pálinka az angol ginnel, s szép este kerekedett ismét:P
Jöhetett a jól megérdemelt reggeli (máig nem tudom mit ettem), majd ismét nyakba a város. Petaling street ami KL egyik fő bevásárló utcája és az egyik Chinatown központja is hemzseg az olcsóbbnál olcsóbb ruháktól, a gagyibbnál gagyibb Rolex, Tag Heuer óráktól. Ha peak time van mozdulni sem lehet. Nem is beszélve az árusok már-már megszokott rámenőségéről. ezt persze hamar meg lehet tanulni kezelni, s hozzá lehet szokni. Itt természetesen bővítettem a ruhatáramat, s 5000 Ft-ért (asszem így is átdobtak kicsit a palánkon) 6 darab, itthon darabja 8000-től kezdődik, pólót vettem. Ezután az Aquarium, ami semmivel de semmivel nem extrább mint a budapesti Tropicarium, hiába van közelebb az Egyelítőhöz. Sikeresen megmásztam még a KL tornyot is melyből gyönyörű panoráma nyílott a maláj fővárosra. 
Egy biológus számára elengedhetetlen meglátogatni való a világ legnagyobb szabadtéri madárparkja, Én sem szerettem volna kihagyni, csupán a belépőt drágállottam kicsit, de miután nem sikerült egyezkednem a pénztárossal, én is rendes áron jutottam be. Nem szeretnék rendszertani fejtegetésekbe bonyolódni, de egy nagyon modern, de ugyanakkor természetes környezetbe, megannyi egzotikus madár tekinthető meg. Érdemes! A kert tőszomszádságában található még az orchidea kert a szarvas kert valamint a nemzeti múzeum is. Sajnos megérkezett a trópusi eső, úgyhogy én csak utóbbiba udtam betérni. Itt konstatáltam, hogy Malajzia hasonlókat élt át '56-ban mint kicsiny országunk, csak nekik sikerült felszabadulniuk az elnyomás alól... Azóta töretlenül virágzik és fejlődik az ország.
Lassan-lassan észre kellett magam venni, hogy nem sok időm maradt KL-ban, ugyanis kedvenc légitársaságommal rövidesen elhagyom a várost, és a keleti part egyik méltón legszebb részének tartott szigetvilágába csöppenek. A légitársaságról: kedvencem mert ugyan fapados, de körülbelül mindenben plussz egy csillagot megérdemel a MALÉVnál, AlItaliánál és még sorolhatnám. Az meg még egy plussz pozitívum h 3200Ft-ért utaztam velük 650 km-t!:D Szóljon aki ennél kevesebbért utazott valaha repülőn! Másnap tehát kora délután elbúcsúztam szeretett szálláshelyemtől és az ott gyűjtött barátoktól, majd a Sentral Stationon ügyfelekre vadászó AirAsia munkatársak szolgáltatásai keretében megközelítettem a kuala lumpuri repülőtér LCC terminálját...folyt. köv.
