100 Forinttal a Föld körül

 Szingapúrból az út a kontinensre egy keskeny tengerszoroson keresztül vezet. Ezen áthaladva, léptünk be Malajziába, azon belül is Johor Bahruba, ahol egy teljesen európai, zökkenőmentes útlevélellenőrzés után bocsátottak minket tova. Az első benyomás Malajziáról a rengeteg olajpálma ültetvény. Nem túlzok, gyakorlatilag csak ilkyen növényeket lehetett látni a countrysideon. Ez persze nem véletlen. Az ország a világ vezető pálmaolaj termelője és exportőre. A múlt században rengeteg erdőt írtottak ki, s helyükre ilyen pálmákat telepítettek. Ez a masszív erdőírtás az egész ottani térségre jellemző, Indonézia, Thaiföld szintén radikális erdőpusztítást végez. Egy cirka 7 órás "zötykölődés után kezdtek feltűnni a főváros, Kuala Lumpur magas épületei. Az aglomeráció mellett elhaladva végül a Sentral Stationre érkezett be a vonat, és  hát mit is mondjak, az állam leesett. Csúcsmodern, hiperszuper, németországi állomásokat megszégyenítő eneriőr fogadott. A vonat az 2. "alagsorba" érkezett, innen mozgólépcső vezetett a földszintre ahol egy gyors pénzváltás után, elkezdtem keresni a számomra tömegközlekedésként szolgálni illetékes Monorail Stationt. Ez, ahogy a nevéből is következtetni lehet, egy mono, azaz egyvágányú égi-metró. Az épületek felett-között közlekedő szerelvény gyakorlatilag átszeli KL belvárosát. Szóval eme eszközzel közelítettem meg leendő szálláshelyemet, ami egy kis, de annál lakájosabb hostel volt. Kanadai tulajjal bírt, akit a lánya segített az üzlet vezetésében. ha mondhatok ilyet, itt méééég sokkal jobb társaság volt mint Szingapúrban. Esténkét barbecuezás, ausztrál módra történő italozás és egyebek...:P A társaság tényleg nagyon vegyes volt: a megszokott németeken át, ausztrál, francia, angol, maláj, filippinó és hááát egy szem magyar alkotta a vendégsereget. Kuala Lumpurt sokkalta jobban fel szerettem volna deríteni mint Szingapúrt tettem. Az időmből is futotta rá, no meg sokkal szimpatikusabb város benyomását keltette mint korábbi tartozkodási helyem. Nagyon itt sem zavartattam magam, kezembe vettem egy térképet,(nem nagyon használtam) belőttem a Petronas tornyokat, akik nagyjából olyan 2 km-re voltak a szállásomtól légvonalban, és elindultam feléjük. E közben persze gyakorlatilag sikerült keresztbe-kasul átszelnem az ébredező, reggeli várost. Mikor külföldön vagyok, előszeretettel látogatom a helyi élelmiszerboltokat. legyen az ki ABC vagy hipermarkett. Itt egyszerűen imádtam, hogy a termékeknek közük nem volt az európai polcok kínálatához, és reggelre búzacsíra mixet ettem, s hozzá szójatejet, vagy éppen friss kókuszdiót szürcsöltem a sóskifli-tejföl variáció helyett. Aki szereti a gasztronómiát, Malajziában többszörös orgazmust élhet át ezen téren. Komolyan! Szoktam is hangoztatni, az én kedvenc ételem az, amit még nem ettem! Hát itt akadt belőle egypár. A városban csalingázva sikerült is betérnem egy indiai étterembe, ahol egy rettentő segítőkész és jófej fiatalember segített eligazodni az "étlapon". Hiába az indiai előképzettségem, a maláj-indiai konyha kicsit másabb mint az anyaországban megszokott. Sikerült elfogyasztanom a régesrég bevált banánlevélen tálalt zöldséges rizst valami fokhagymás szósszal és paneerral megspékelve(utobbi sütősajt), hozzá pedig a helybéliek egyik kedvenc hűsítőjét az ice-milot fogyasztottam. Satt, ahogy német barátaim mondanák, kb fél órába telt míg kedvem lett megmozdulni, utána pedig még fél óra míg meg is tettem ezt. A helyi erő hangos és szívélyes búcsúzkodása után indultam tovább KL felfedezésére. E napi túrám fénypontjának szántam az ikertornyok felkeresését. 2. nap nem is igen akartam még nagyon elmerülni a túristalátványosságokba, inkább csak ismerkedni szerettem volna a várossal. Masszázs-szalonok tömkelege invitálta a főleg fehér kuncsaftokat, mindenféle bizarr és kevésbé bizarr szolgáltatásokkal, utcai kifőzdék illata és tulajdonosaik hangos órdítozása fűszerezte a belváros forró utcáit. Itt beton volt, de kőkeményen. Ez gyakorlatilag azt jelenti h ha kiraksz egy tojást az aszfaltra, az megsül. Nem vicc, simán! Ekkortájt fordult velem először elő, hogy egy helyi lakos megszólított a nyakláncomat ürügyként használva, "Where did you buy it? What a beautiful necklace! Where are you from?" Először vonakodtam kicsit a dologtól, de aztán rájöttem, hogy nem akarnak ezek az emberek semmi rosszat tenni velem, tényleg csak kíváncsiak. Kuala Lumpurban talán 4 alkalommal is szinte ugyanannak a "nyakláncos-párbeszédnek" voltam az alanya. A Hungary szó elhangzása után mindenki egyöntetűen elkezdett méllyen túrkálni földrajzi műveltségében, de sajnos senki nem járt sikerrel. Aztán a "not so far from Germany" segédmondtat használatával, szerintem jó százalékban sikerült behatároltatnom az érdeklődökkel kicsiny országunk kilétét. További rövid sétálgatás után kezdett egyre magasabbnak tűnni a két üvegszörny, s lassan megérkeztem eléjük, s teljes valójában ott áltam a világ legmagasabb ikertornyainak árnyékában.... folyt. köv.